Darvas Béla
A nehézfémek>>> a környezetünk részét képezik, használjuk/feldúsítjuk őket különböző technológiákban, miközben szennyezzük velük a talajainkat, talaj- és felszíni vizeinket. Ivóvizünkben és táplálékainkban így köszönnek később vissza Hazai példák:
„A Cséri-telepre>>> [Fővárosi Településtisztasági és Környezetvédelmi Kft.] évtizedeken át érkezett a főváros szemete, kommunális és közterületi hulladéka. 2007-ig legálisan lehetett elhelyezni olajiszapot is a területen. Egy 2008-as szakértői jelentés szerint ez az iszap körülbelül 1500 tonna ólmot, 3000 tonna cinket, 20 tonna rákkeltő kadmiumot, valamint 22 tonnamérgező higanyt tartalmaz. Talajmintákban az ólom maximálisan több mint tízszeresen, a kadmium 25-szörösen, a higany pedig 56-szorosan haladta meg a szennyezettségi határértéket. A talajvízben többek között 20-szoros rákkeltő kockázatú nikkel és 10-szeres TPH (ásványolaj) szennyezettségi határérték-túllépést mértek”
1981-ben a közüzemi vízművek körében országos felmérés kezdődött. Ekkor kiderült, hogy több mint 400.000 ember fogyaszt magas arzén tartalmú ivóvizet”
Európában sem jobb a helyzet. Növények közül a török (ólom) és lengyel (ólom és kadmium) sárgarépa, a német zellerlevél (ólom és kadmium), továbbá a belga spenót (kadmium) érdemel említést.
Meghökkentően magas a funkcionális élelmiszerek ún. kiegészítőiben az arzén-, ólom- és higanyszennyezés. Minden bizonnyal ezeket a csodaszerként kezelt táplálék-kiegészítőket>>> tüzetesen át kell vizsgálnia a jövőben. India, Nepál és az Egyesült Államok neve gyakran szerepel a szállítók között. A kínai nátrium-citrálban gyakori az arzénszennyezés.