“Az állandó felhalmozás kényszerében élő kapitalista társadalmi rendszer nem egyeztethető össze a Föld ökológiai rendszerének fenntarthatóságával.
A klíma stabilizálására szolgáló intézkedések növelnék a kapitalisták költségeit, és visszafognák a tőkefelhalmozás ütemét, ezért igen kevés állam lesz hajlandó egyoldalúan komoly kibocsátás csökkentést felvállalni, s nincs oly
an hegemón hatalom, amely képes lenne kordában tartani a rendszert.Alapvető társadalmi változásokra van szükség. A kapitalizmus folyamatosan terjedve maga alá gyűrte az egész földgolyót (Wallerstein, 1979). A kapitalizmus időszakában a világ népessége, a fogyasztás és a termelés egyaránt korábban soha nem tapasztalt, robbanásszerű növekedésen ment keresztül. Az emberek és a Föld ökológiai rendszere közötti anyagcsere volumene túlnőtt az ökológiai rendszer természetes működésének lehetőségein.1 Az emberiség napjainkban olyan többdimenziós, globális környezeti válsággal kénytelen szembesülni, amely immár a civilizáció és az emberiség túlélésének alapjait fenyegeti.”
A cikk nyomán számunkra az a kérdés fogalmazódik meg, hohttps://www.bitesz.hu/wp-content/uploads/2016/12/Minqi-Li.pdfgy az emberiség egésze rá tudja e kényszeríteni a hatalmat a kezükbe tartó keveseket, hogy túllépjenek a pillanatnyi profitérdekeken? (Szerkesztőség)